A jógához mindig is valami megfoghatatlan és túlságosan nem e világi mozgást, gondolati világot társítottam. Személy szerint többször is próbálkoztam vele, ami bevallom hol tetszett, hol meg úgy éreztem, hogy ettől sokkal pörgősebb vagyok és ez nekem nagyon nem megy. Ez a fajta lelassulás, befelé figyelés valljuk be nem minden korszakunkba tud megvalósulni, és nálam már időnként súrolta az idegsítő kategória határát is.
A testemnek jót tett, mert a sok ülésnek köszönhetően a derekam, és a hátam rendszeresen beállt, ami valóban segített. Azonban, amikor életem legelső meditációjára került sor, és én a lazítás helyett azon kattogtam, hogy vajon a mellettem fekvő idegen férfi oda fog-e érni a gyerekéért az óra után az óvodába, akkor úgy döntöttem, hogy ez az egész nem nekem való és feladtam.