Milyen érdekes, hogy nőként jelen lenni ma már sok esetben nem "divat". Mert ha nő vagy, akkor az egyenlő azzal, hogy nyafogsz, hogy fáj ez meg az, nem vagy erős, és mint tudjuk erősnek kell lenned, mert a gyenge nőket eltapossák az erősebbek - és akkor még csak nem is a férfiak, hanem mi magunk nők, egymást.
Bevallom őszintén, hogy sok esetben találkoztam már azzal, amikor a nők bántják egymást, csak azért, hogy jobb színben tűnjenek fel, vagy éppen ki a tömegből. A legszörnyűbb, amikor összefognak csoportok egy-két nő ellen, és beleadják minden frusztrációjukat és dühüket a megalázásba. Ha csak az interneten nézünk szét ott is tisztán látszik egyik másik csoportban szinte ölre mennek a nők, és képesek egymás torkának ugrani, csak hogy bebizonyítsák a saját igazukat.
Döbbenetes!
Már megint az egó...
Kissé talán elrugaszkodottnak tűnhet, de valahogy nem fér a fejemben, hogy pont mi nők, akik tudjuk, ismerjük, és tapasztaljuk nap mint nap, hogy mennyi megpróbáltatáson megyünk végig, pont mi vagyunk azok, akik egy női társunk feje fölött pálcát törünk.
De miért?!
Anyáink, nagyanyáink idejében a női összetartás elengedhetetlen volt. A nők együtt éltek, főztek, készültek minden ünnepségre, gyereket neveltek, és persze egyfajta biztosítékként voltak jelen egymás életében. Tudtak számítani bármelyik másik társukra. Biztosították az otthon melegét, a családi alapokat, azt a fajta női ősi erőt, amiről ma már csak elvétve hallhatunk.
Tényleg még mindig az a menő, hogy ha a másik nőt bántjuk, ahelyett hogy segítenénk egymást?!
Senki nem érti, és valójában nem is akarja megérteni női társát. Megy a keménykedés, beszólás, taposás, megalázás és még sorolhatnám a hasonló negatív töltetű szavakat. Értem, hogy mindenki túlélő üzemmódban éli a hétköznapjait, de valóban szükséges ehhez más nők bántalmazása?!
Talán erős szó a bántalmazás, de a szavakkal való dobálózás sokszor fájóbb tud lenni, mint egy egy pofon az élettől.
Olykor elgondolkozok azon, hogy vajon vidéken, ahol én személy szerint egyszerűbbnek, őszintébbnek és főleg tisztábbnak látom az élet helyzeteit, ott is előfordulnak ilyen jellegű támadások?!
Hol van a női szolidalitás?
Hol van a nők összetartása, összetartozása?
Hol van az együttérzés, a megértés, a segítségnyújtás, a támogatás, a bíztatás...
Talán túl sokan küzdenek önmagukkal és egyszerűbb odaszúrni, mint megérteni.
Talán nem voltak véletlenek anno a női körök. Egy közösség, ahol a nők összegyűlhettek és megbeszélhettek mindent egymás között. Azt gondolom, hogy a női világunknak nagyon nagy szüksége lenne ezekre a közösséget formáló eseményekre, azért, hogy újra jól érezzük magunkat, és ezáltal gyógyítani tudjuk a női lelkünket.
Edina
Ha tetszett, akkor oszd meg bátran, vagy csatlakozz jóga nőknek Facebook csoporthoz.
kép: pinterest
