A jógával még a húszas éveim közepén találkoztam először. Őszintén?! Unalmasnak és vontatottnak tartottam az egészet. Nem éreztem semmit se. Vagyis, ez így nem teljesen igaz, mert a testemre hatott és jót tett vele. De az a fajta lelassulás, amit éreznem kellett volna, egyáltalán nem érkezett meg hozzám.
Inkább idegesítően hatott rám az egész, hogy mindenki teljes nyugodt és képes befelé figyelni, kizárni a külvilágot, én meg csak zizegtem- de azt folyamatosan. Úgy éreztem, hogy a jóga még sem nekem való, ezért hagytam az egészet.Néhány év elteltével a sorsom azonban mégis úgy alakult egy betegség, majd műtét kapcsán, hogy ismét utamba került, de ezúttal most minden más volt. Nagyon más.
Talán én magam, vagy egy más irányzat kipróbálása, esetleg koromból adódóan megérkeztem az életem egy újabb szakaszába, ami már a lecsendesedésről szól - esetleg ez mind így együttesen?! Nem igazán tudom, azt azonban igen, hogy olyan érzésem volt, mint akit fejbe vertek hátulról, hogy végre megértsek bizonyos dolgokat és meglássam az összefüggéseket az életemre vonatkozóan. Rálássak arra, hogy én mit tudok tenni annak érdekében, hogy jól legyek, hogy nőként a testem és a lelkem szinkronban legyen, és ennek köszönhetően a szervezetem is ezt tükrözze számomra vissza hónapról hónapra.
A kezdeti időszakban a női jóga csak heti néhányszor, majd aztán szép lassan észrevétlenül az egész életem részévé vált, olyannyira, hogy ma már nem tudok létezni nélküle, mert olyan lett számomra, mint a levegő.
Általa:
jobban kapok levegőt,
önazonosabb életet élek,
jobban figyelek a nőiességemre és annak megélésére,
visszaállítja a testemben és a lelkemben az egyensúlyt,
oldja az érzelmi feszültségeimet, stresszpontjaimat,
aktivizálja a hormonrendszeremet,
képes kezeli a női betegségeket,
valamint erősít a testem.
Szép napot,
Edina :)
Ha szeretnél nekem írni, ide megteheted: dedina.kovacs@gmail.com
